A társadalmi szerződésről

Rousseau abból indul ki, hogy az ember szabadnak született, és mindenütt láncokat visel. Olyan társulási formát keres, amelyben mindenki, bár mindenkivel egyesül, mégis csak önmagának engedelmeskedik. Ebből a szerződésből vezeti le a nép szuverenitását, az általános akaratot, a törvényt mint mindenki kifejezését, és a szolga rangjára szorított kormányzatot. A mű a hatalom jogosságát, az egyenlőséget, a képviseletet és a köztársaság fennmaradásának feltételeit vizsgálja. Rousseau ésszel alapozza meg azt, amit a hagyomány erőre vagy isteni jogra épített, szilárd és bizonyító nyelven.